Az ellenzék eddig ismeretlen utolsó mesterterve

Hamarosan valósággá válhat az a kép, hogy német-francia katonákat látunk a magyar Parlamentben. A német-francia tengely Európa iszlamizálásában és az őshonos európai civilizáció és fehér faj genocídiumában érdekelt. Emiatt kapóra jönne nekik mind a V4-ek szétzilálása érdekében, mind a migránsinvázió-ellenes magyar bástya leverésében az, ha Magyarországra bevonulhatnának fegyveres erővel. De ki lenne ehhez a helyi szövetséges és mi kellene legyen a casus belli?

Ahogy a bolsevik hatalomátvételnél külföldi fegyveres erőkre volt szükség, úgy a neobolsevik tervezett hatalomátvételhez is külföldi katonákra van szükség.

Mi lenne, ha az ellenzék rafinált manipulációval, játszmával elérné, hogy kitiltanák őket a Parlamentből az eddigieket messze meghaladó, tudatosan megtervezett, végletekig botrányos magaviseletük miatt?

Kezdetben mondjuk csak olyanokat csinálnának, hogy a parlamenti őrségnek kellene az ellenzéki padsorok KÖZÖTT a rendre őrködnie. Azt követő lépésként már odáig fajulnának, hogy rendzavarásért és a Parlament alkotmányos rend szerinti működésének ELLEHETETLENÍTÉSÉÉRT KITILTANÁK az ellenzéki képviselőket a Tisztelt Házból, csak néhányat vagy mivel tömeges akció lenne ez a részükről, 1-2 etikus öregmotoros kivételétől eltekintve mindegyikőjüket.

Paradox módon ennek a Századvég által javasolt etikai kódex is csak hasznos eszközül, benzinként a tűzre szolgálna, bár valóban szüksége lenne egy Viselkedés 101-re a viselkedészavaros kamaszoknak, a parlamenti ellenzéknek.

Megelőző csapássorozat egyik részeként nagyon aktívan kellene hirdetésekkel kommunikálni a nemzetközi nyomtatott és digitális sajtóban az új háztörvényi változásokat: hogy egyértelmű legyen, hogy ha az ellenzék tagjait viselkedésük miatt kizárják a Parlamentből, az azért van, mert törvényszegő bűnelkövetők és nem az orbanisztáni viktatúra miatt, tehát nem küldhetők be a külföldi csapatok a Parlamentbe, ill. rakéták a Karmelitára.

A demokratikus választásokkal háromszor is sorozatban győző, ráadásul kétharmados fölénnyel dobogós pártszövetségnek és a teljes magyarságnak az ellenzéke elkeseredett: az utolsó mestertervük a parlamenti műbalhézás végső csúcsrajáratása.

Ezzel ugyanis elérnék a metacélt, a végső nagy célt: nemzetközi szinten diktatúrát lehetne deklarálni és jöhetnének az ENSZ-katonák, illetve a francia-német tengely rendfenntartói! Egyúttal a nemzetellenes ellenzék végre hatalomra kerülhetne.

Ez az egész megajátszma jó lenne a nemzetek feletti paternális bankárelitnek és az ezt kiszolgáló, a tömeges migránsinvázióban érdekelet nyugat-európai szabadkőművességnek (tehát e kettő együtt: a globalomaffia szervezett magánhatalomnak), a V4 szövetség szétzilálásában érdekelt német-francia gazdaságnak, a történelmünkön keresztülhúzódó nyugat-európai magyarságellenességnek, az EU gyengülésében érdekelt Amerikának, a balliberális ellenzéknek is. Win-win. Kína? Oroszország? Ti mit gondoltok?

Kik lennének ez a bizonyos bankárelit és miért lenne ez az egész nekik jó? Ajánlott cikk: Fricz Tamás – Az ellenzék átlépte a Rubicont https://magyaridok.hu/velemeny/az-ellenzek-atlepte-a-rubicont-3894845/

 

Reklámok

Történelmi párhuzamok és a képviselői eskü kulcsfontossága

“Vannak olyan helyzetek, vannak olyan körülmények, amikor nagyon nehéz azt mérlegelni, hogy vajh sikerül, vagy nem, hanem egyszerűen küzdeni kell.”

A 89 éves emberhez méltó távlati és történelmi szemlélettel szólalt meg Boross Péter egykori miniszterelnök. Téma: történelmi párhuzamok és a képviselői eskü kulcsfontossága.

Az egykori miniszterelnök kiemelten hivatkozik a történelem egyik legmélyenszántóbb könyvére: Oswald Spengler – A Nyugat alkonya I-II.

A könyvről láss egy kiváló összefoglaló cikket magától a kétkötetes mű fordítójától, Csejtei Dezső filozófiatörténésztől: A Nyugat Alkonya száz év után,

valamint egy politológustól itt: Spengler és a Nyugat Alkonya Az alapmű a muszlim népvándorlás hullámai miatt máig nem vesztett jelentőségéből

Röviden a könyvről:

Oswald Spengler közvetlenül az első világháború után adta ki monumentális történetfilozófiai művét, melynek jelentősége Herder, Burckhardt és Lamprecht munkáihoz mérhető, s mely döntően befolyásolta a század derekának gondolkodástörténetét.

“Az irodalomtörténet számára Spengler nagyságához nem fér kétség. Nemcsak stílusának gyönyörű világosságáért (őt igazán nem lehet »ködös« németnek mondani!), nemcsak történetmegvilágító nagyszerű ötleteiért, hanem elsősorban azért is művészi érték, mert a történelem egészét műalkotássá formálta, tökéletes szerkezetű épületté alakította az emberiség múltját, azt tette, ami csak a legnagyobb művészeknek adatik meg: értelmet vitt az értelmetlenségbe.” – Szerb Antal irodalomtörténész