Miért eleve fenntarthatatlan a jelenlegi pénzrendszer?

MoneyBlackHole2Pár száz éve a világ átállt a teljes fedezetű, jellemzően kamatmentes pénzről az ún. tartalékrátás bankrendszerre, ahol a pénzt elsősorban nem az állam, hanem a bankok teremtik, méghozzá tartozás formájában, amiért még kamatot is kérnek. A tőkerész visszafizetésével a bank által teremtett (számla)pénz megszűnik, de még a kamatot is ki kell fizetni, ám az ehhez szükséges pénzmennyiséget senki nem teremtette meg. Így aztán a végén valakinek vagy többet kell dolgoznia, vagy ha már képtelen, akkor további (szintén kamatterhelt) hiteleket kell fölvennie, hogy a meglévők kamatait fizethesse. Ez az ún. “adósságcsapda”. Ma egyébként az állam csupán a készpénzt teremti, ami a teljes pénzállomány néhány százaléka.[1]

A vállalatok a kamatokra szánt összeget jellemzően profitszerzés, vagy költségcsökkentés révén teremtik elő, és ha nem sikerül, csódbe mennek. Az államnak persze még ott az adóemelés eszköze is a csőd elkerülésére (vagy éppen a kiadások csökkentése), ám a sor végén valaki mindig veszít, a bank pedig mindig nyer. Ez lényegében egy (adós)rabszolgasággal kombinált piramisjáték, ami egy gazdasági recesszió esetén összeomolhat (lásd: Görögország). Ha pedig a bankok összehangoltan úgy döntenek, hogy időlegesen  úgymond “elzárják a pénzcsapokat” (azaz visszahívják a régi hiteleket, megemelik a kamatokat, és csökkentik az újabb hitelek összmennyiségét), mint ahogy az oly sokszor megesett a történelem során, azzal máris válságot idéznek elő.[2] Sőt, a jegybank egymaga is okozhat álságot, ami különösen veszélyes, ha részben vagy egészben magánkézben van – mint pl. a FED, ami a legnagyobb szerepet játszotta a Nagy Gazdasági Világválság kialakulásában, és ezt Ben Bernanke, a FED volt elnöke is elismerte.[3]

Ahogy egyre inkább eladósodnak az országok, az adósságcsapda egyre több államháztartást fenyeget, és pár évtizeden belül az országok többsége csődbe mehet, csak mert túl sokkal tartozik egy maréknyi uzsorásnak (ráadásul a tartozás java része kamat, a tőkerészt pedig már rég visszafizették, még úgy is, ha figyelembe vesszük az inflációt) – egy idióta játék keretében, amit bármelyik kormány bármikor befejezhetne. Csakúgy, mint Andrew Jackson, aki 1835-ben először és utoljára fizette vissza az USA teljes adósságát, amihez az állam saját, tartozásmentes pénzét használta. Meg is próbálták öletni, ám csodával határos módon a támadó mindkét fegyvere beragadt, így az elnök megmenekült. Ehhez tehát kell némi politikai bátorság, ami a mai politikusokból látszólag teljesen hiányzik.

De ha belegondolunk, adja magát a kérdés: miért kellene egy ún. “független” államnak kölcsönt felvennie bárkitől, mikor saját magának is megvan a hatásköre, hogy pénzt állítson elő? Nyilván nem kell. Egy független állam úgy is dönthet, hogy saját, adósságmentes pénzt hoz létre, ráadásul olyan mennyiségben, amire éppen szüksége van. Érdemes hozzátenni, hogy az állam pénzteremtésének csak úgy van értelme, ha közben a tartalékrátát törvényileg 100%-ra emeli, különben a pénznyomtatás hatalmas mértékű információt eredményezne. 10%-os taratlékráta mellett ugyanis a bankok még 10-szer annyi pénzt teremthetnek, mint amennyi a pénzalap. A lényeg tehát, hogy a pénzalap mennyiségét felemeljük a teljes pénzmennyiség szintjére, miközben taratlékrátát emelünk, és pénz nyomtatunk. Amint ez megvan, onnantól kezdve az állam közvetlenül tudja szabályozni a forgalomban lévő pénz mennyiségét, hogy az mindig igazodjon a gazdaság méretének változásához (támaszkodhatunk az előrejelzésekre). Ha kell, az állam még többpénzt nyomtat, ami a jegybank széfjeibe kerül, és megjelenik számlapénz formájában az államháztartás központi számláján, amit aztán elkölthet a gazdaságba. Ha pedig zsugorodna a gazdaság, az infláció elkerülése végett az állam meg is semmisítheti a készpénzpénz egy részét, amivel párhuzamosan csökkenti a központi számlán, vagy az egyéb, saját számlákon szereplő pénzmennyiséget. Guernsey szigete egészen hasonlóan szerezvi pénzügyeit immár 200 éve, és azóta egy mélységesen eladósodott, szegény államból egy élettel teli, virágzó közösség lett, és elkerülte az inflációt is.

[1] https://positivemoney.org/how-money-works/how-much-money-have-banks-created/
[2] 1891, American Bankers’ Association, megjelent: “The Congressional Record”, 1913 április 29.
[3] http://www.federalreserve.gov/boarddocs/speeches/2002/20021108/default.htm

Elavult oktatási-, és gazdasági rendszer

school_its_way_more_boring_than_when_you_were_there-460x307Az iskolában temérdek évszámot, verset és képletet megtanítanak, de a jelenlegi pénzügyi-, és gazdasági rendszer működését nem, noha utóbbiak sokkal inkább meghatározzák életünket… Nehogy már megismervén működésüket, netán múltbéli, ill. lehetséges jövőbeni alternatíváikat esetleg megkérdőjelezzük a rendszert, tekintve azt a mérhetetlen felesleges szenvdést, amit okoznak (pl. hajléktalanság, éhezés, háborúk).

Az iskolát végzettek többsége pl. nem tudja, hogy a tartalékrátás bankrendszer, és a kamatterhelt hitel kombinációja csupán egy néhány száz éve legalizált csalási forma, [1] vagy hogy évtizedek óta bőség van a legalapvetőbb javakból (pl. étel, lakás), [2][3] így ezeket már nem is pénzért kellene adni-venni (minthogy a pénz a szűkös javak elosztásának eszköze. Ugyanígy azt sem tudják, hogy az államadósság koncepciója teljesen abszurd, tekintve, hogy minden független állam saját pénzt is teremthetne, mint ahogy azt évszázadokon át tették (lásd: rováspálcák Angliában), és ahogy azt itt-ott még mindig teszik (lásd: Guernsey).

A többség azt sem tudja, hogy a válságokat elsősorban az okozza, hogy a bankok elzárják a “pénzcsapokat”, aminek bevallottan az a célja, hogy az így előidézett pánik nyomán olcsón felvásárolhassák a földeket és termelőeszközöket, majd viszonylag olcsó hitelek kihelyezése révén újra beindítva a gazdaságot további jelentős bevételekre tegyenek szert azok használata vagy bérbeadása révén. Ezt okozza a pénzteremtés monopóliuma. A történelem során számos példát láthattunk erre, és általában csak egy körlevél, netán egy bankárszövetség kellett a megszervezéséhez, [4] vagy egy többségében magántulajdonban lévő központi bank, mint pl. a Fed, vagy a Bank of England. [5]

És a többség azt sem tudja, hogy a piacgazdaság pontatlan modellje és önpusztító jellege miatt eleve összeegyeztethetetlen a fenntarthatósággal, márpedig amelyik rendszer nem fenntartható, az elkerülhetetlenül összeomlik; az MIT számításai alapján a kapitalista világgazdaság legkésőbb 2030-ig, elsősorban ökológiai okokból, (pl. a talajok kimerülése).[6] Ezért lehet az, hogy az összeomlás utolsó felvonásában is számos aktivista csoport még mindig azzal foglalkozik, hogy a jelenlegi rendszert támadja (Greenpeace), vagy éppen foltozza (pl. WWF). ahelyett, hogy energiáikat arra fordítanák, hogy egy új, kooperatív, így a fenntarthatóság lehetőségét egyáltalán magában hordozó gazdasági rendszerre való áttérést, valamint az ehhez szükséges értékrend-változásokat, valamint a társadalom informálását segítenék elő. Ahogy a híres mérnök, Buckminster Fuller mondotta,  “Soha nem tudsz megváltoztatni dolgokat az által, hogy harcolsz a létező valóság ellen. Hogy megváltoztass valamit, építs egy új modellt, ami elavulttá teszi a már létezőt”.

[1] Az 1660-as évek Angliájában, a polgárháború alatt az aranyművesek elkezdték azt a gyakorlatot, hogy papíron igazolást adjanak ki nem létező aranyletétekre, tudván, hogy ügyfeleik úgyis ritkán veszik ki az aranyat, és akkor sem egyszerre. Aztán 1694-ben intézményesítették ezt a rendszert azzal a törvénnyel, ami egyúttal a Bank of England-et is életre hívta.
[2] http://www.fao.org/news/story/en/item/178138/icode/
[3] http://www.theguardian.com/society/2014/feb/23/europe-11m-empty-properties-enough-house-homeless-continent-twice
[4] 1891, American Bankers’ Association, megjelent: “The Congressional Record”, 1913 április 29.
[5] David Kupelian, “The Fed Caused the Great Depression: New chairman admits Federal Reserve is responsible for America’s worst economic disaster”, 7. o.
[6] http://www.theguardian.com/commentisfree/2014/sep/02/limits-to-growth-was-right-new-research-shows-were-nearing-collapse

A verseny pusztít, a kooperáció éltet.

Verseny2Néhány évtizede megjelent a bőség a legalapvetőbb javakból. Az Ipari Forradalom, és a Zöld Forradalom révén már akkora a termelékenység, hogy bőven elég étel és lakás jutna mindenkinek, ám ezekért még mindig pénzt kérünk (ami a szűkös javak elosztásának eszköze), és mivel nem mindenkinek van (elég) jövedelme, így sokan éheznek és hajléktalanok. Ám legalább ezekért a javakért már nem kellene versenyezni egymással.

Ennek megvalósulása természetesen teljesen átformálná társadalmunkat; egyrészt eltűnne belőle az a mérhetetlen stressz, amit a megélhetés, és a társadalmi rétegződés okoz, másrészt megváltozna a munkához való hozzáállásunk. Ezután már rendesen meg kellene fizetni a kulimunkát, és egyáltalán marginalizálódna a piacgazdaság, vele együtt pedig a politikai korrupció.

[1] http://www.fao.org/news/story/en/item/178138/icode/
[2] http://www.mintpressnews.com/empty-homes-outnumber-the-homeless-6-to-1-so-why-not-give-them-homes/207194/

A szabad akarat csupán illúzió

Free Will

Agyunk, azaz elménk működését probabilisztikus kvantum-, ill. determinisztikus biokémiai folyamatok határozzák meg, melyek  nem adnak teret a szabad akaratnak.

Ezekre a folyamatokra ráadásul a külvilág is hatással van, ami nemcsak tudatos gondolatainkat, de tudatalaattinkat is formálja. Valójában semmit sem akarunk valamilyen, a saját elménktől független ok, azaz külső tényező nélkül. A szabad akarat tehát csupán illúzió, melynek forrása elménk bonyolultsága, ill. az annak működését alakító számtalan tényező viszonyrendszerének kusza szövevénye.

Döntéseink sohasem vákuumban keletkeznek úgymond, számos dolog együttesen befolyásolja azokat, pl. génjeink, epigenetika, prenatális-, és posztnatális hormonális hatások, egészségi állapotunk, örökölt és kialakult félelmeink, [1] tudatalattink, múltbéli és meglévő kapcsolataink jellege és minősége, tanult viselkedésformák, kapott értékek, neveltetés, oktatás, különböző minket érő hatások (pl. ideológiák, reklám), társadalmi-gazdasági helyzetünk és pozíciónk, sőt, még a tágabb társadalmi keretek is (pl. jogrendszer, gazdasági rendszer). Tetszik, vagy sem, mindannyian biológiánk, környezetünk, és kultúránk termékei vagyunk.

Ugyanakkor, ha kellően megismerjük ezeket a tényezőket és saját magunkat, és ha képesek vagyunk az empátiára, akkor minden, és mindenki szempontjából jó döntéseket hozhatunk. Sőt, együtt még az elavult társadalmi-gazdasági kereteket is megváltoztathatjuk.

 

[1] http://www.nature.com/news/fearful-memories-haunt-mouse-descendants-1.14272

A gonosz ember történetét a buta emberek számára találták ki

Daniele Ganser a GonoszrólMegvizsgáltuk már valaha azt a kérdést, hogy vajon mit is értünk az alatt a szavak alatt, hogy “gonosz”, “helytelen”, vagy “bűn”?

A “gonosz” szó annyira üres, annyira nincs semmi mögöttes tartalma, mégis nap mint nap dobálózunk vele. Főleg azokra a negatív dolgokra mondják, aminek nem értik az okát, vagy ha éppen nem tetszik a tudományos magyarázat (mert pl. még mindig hisz a szabad akarat archaikus ideájában és a büntetésben, így elfogadhatónak tartja mások megalázásását).

A “helyes-helytelen” megnevezés lényegében ugyanolyan semmitmondó, mint a “jó-gonosz”, minthogy pontos definíciók és mérések nélkül egy életen át lehetne arról vitatkozni, hogy mi a “helyes” és mi a “helytelen”. Ez is amolyan megérzéseken alapuló ítélet, ám az a gond, hogy pszichopaták, valamint az apátiába süllyedt emberek sokszor nem érzik helytelennek azokat a gyakorlatokat és szabályokat, amik miatt mások szenvednek.

Ha értékeljük, és szeretnénk egy egészséges, boldog társadalomban élni, ami mentes a felesleges szenvedéstől, akkor a cselekvések, melyek elősegítik azt, morálisak (erkölcsösek). Ezt persze kiterjesztjhetjük magára a társadalmi-gazdasági rendszerre is; egy rendszer, mely megengedi, sőt, jutalmazza azokat a tetteket, melyek felesleges szenvedést okoznak, eleve erkölcstelen.

Amikor valaki a “gonosz”, “helytelen”, vagy “bűn” szavakat használja, akkor pusztán megérzéseire, elavult tradíciókra, és mások véleményére hagyatkozik, ám nem gondolja végig logikusan, hogy mi jó egy társadalom egészségére nézve, és mi nem. És ezt már képesek vagyunk mérni, az ún. társadalmi mutatók révén (pl. születéskor várható élettartam, gyilkosságok aránya, függőségek aránya, mentális betegségek előfordulási aránya, stb.).

Más szóval, minthogy az egyes tettek erkölcsössége mérhetővé vált, a “gonosz” koncepciója ezáltal elavulttá. A megfoghatatlan “jó” és “gonosz” kifejezések helyett tehát érdemes tudatosan elkezdeni használni a “társadalombarát”, és “társadalomellenes” szavakat. Legalább érteni fogja a másik, miről beszélünk.

Talán mondhatnánk a pszichopatákra, hogy “gonoszak”, hisz belőlük hiányzik az érzelmi empátia, emiatt rendszerint olyasmit tesznek, ami másoknak árt. Ám ez is sántít, hisz nekik eleve úgy alakult ki az agyuk, hogy nem, vagy korlátozottan működnek ezek az idegpályák. Ez tehát neurológiai eredetű, és kezelésre szorulnak, ill. a társadalomtól való elzárásra. De hogy “gonoszak” volnának? Igazából csak önzőek és érzéketlenek – ami esetükben egy fejlődési rendellenesség eredménye.

Aki persze ezeket nem ismeri, ráfogja, hogy “gonosz és kész”, ami nagyjából olyan leegyszerűsítése a problémának, mint amikor azt mondjuk, biztos a Nap kering a Föld körül, mert úgy látszik.

A polgári engedetlenség ereje

Civil DisobedienceJelenleg a vállalatok részvényeseinek önös érdekei irányítják a gazdaságot, és a lobbi/kenőpénz révén a politikát is. Persze az emberek jó része szavaz, mert azt reméli, változást hozhat. Nem törődik azzal, hogy ezen nem sok múlik, hisz a konkrét politikai döntések előtt nincsenek népszavazások, és ha van is, olykor akár figyelmen kívül hagyják az eredményt (Lásd: Görögország).
Mégis elmegy szavazni, mert ezáltal legalább úgy érzi, befolyásolhatja a dolgok alakulását (ennek az illúziónak az elvesztése már önmagában stresszel jár [1]), de ez tényleg csak az irányítás illúziója.

Ám igazából egyetlen politikus sem kampányol azzal, hogy elveszi a magánbankoktól a pénzteremtés kiváltságát, és véget vet a piramisjátéknak, amit úgy hívnak, “kamatterhelt hitel”. Egyelen politikus sem kampányol azzal, hogy a GDP növelése helyett (ahol a növekmény 95% valójában a leggazdagabb 1%-ot gazdagítja [2]) a közegészség növelésével foglalkozna (az jelenleg éppen válságban van). A politikusok tehát valójában nem minket szolgálnak, csak úgy tesznek, hogy mi újra és újra elmenjünk szavazni.. de minek?

Képesek vagyunk azonban arra, hogy sorsunk felett valóban átvegyük az irányítást, és ennek történelmileg mindig az volt a módja, hogy egy csoport gazdasági hatalmat szerzett. Ez a dolog kulcsa. Ha csak akkora ez a gazdasági “hatalom”, hogy biztosítsa a közösségünk túlélését és jólétét, akkor már igazából rendben vagyunk. Akkor tud tehát a társadalom nemet mondani a politikának és a vállalatoknak, ha A) közösséget épít, és B) a közösség maga termeli meg legalább a túléléshez szükséges javakat (pl. élelmiszer, szerszámok, házak).[3][4][5]

[1] Weiss, Jay M. (1971) “Effects of coping behavior with and without a feedback signal on stress pathology in rats.” Journal of Comparative and Physiological Psychology, Vol 77(1), Oct 1971, 22-30.
[2] http://www.businessinsider.com/95-of-income-gains-since-200…
[3] https://www.youtube.com/watch?v=DK1VcbiLazs
[4] http://opensourceecology.org/
[5] http://www.wikihouse.cc/

Miért van szegénység és éhezés, ha évtizedek óta bőség van?

Structural violence2Már kitörtünk a malthusi csapdából – szoktuk hallani. Azaz már elég élelmiszert termelünk ahhoz, hogy mindenkinek jusson. Ez elsősorban a Zöld Forradalomnak köszönhető, ami a mezőgazdaság gépiesítésére utal. De akkor miért van mégis olyan sok éhező?

Jelenleg kb. 795 millió ember szenved mennyiségi éhezéstől [1], 783 millióan nem férnek hozzá tiszta ivóvízhez [2], és 100 millió hajléktalan van [3], miközben globálisan 10 milliárd embernek elegendő élelmiszert termelünk[4] (aminek kb. 25%-át elpazaroljuk, de még így is elegendő lenne [5]), bőven volna kapacitásunk megtisztítani az összes fertőzött vizet, és jóval több üres lakás van, mint hajléktalan [6]. A fő ok, amiért mégsem fér hozzá mindenki ezekhez a javakhoz, az a szegénység, ami viszont nem szükségszerű. A szegénység emberalkotta jelenség, és a társadalmi viszonyok átalakításával megszüntethető (pl. áttérés a tulajdon-alapú használatról a hozzáférés-alapú használatra, ami sokkal hatékonyabb).

A szegénység felszámolása egyébként évenkénti transzferekkel az OECD GDP-jének csupán 0,7%-ba kerülne [7], amire az érintett országok ígéretet is tettek még 2002-ben (Monterrey Megegyezés), ám a cselekvés elmaradt. Ennyire bízhatunk meg a politikusokban, ha a mélyszegénység, vagy az éhezés felszámolásáról van szó.

[1] http://www.fao.org/publications/sofi/2014/en/
[2] http://www.unwater.org/water-cooperation-2013/water-cooperation/facts-and-figures/en/
[3] http://www.ipsnews.net/2005/03/human-rights-more-than-100-million-homeless-worldwide/
[4] http://www.huffingtonpost.com/eric-holt-gimenez/world-hunger_b_1463429.html
[5] http://www.worldfooddayusa.org/food_waste_the_facts
[6] http://www.theguardian.com/society/2014/feb/23/europe-11m-empty-properties-enough-house-homeless-continent-twice
[7] http://www.visionofearth.org/economics/ending-poverty/how-much-would-it-cost-to-end-extreme-poverty-in-the-world/