A gonosz ember történetét a buta emberek számára találták ki

Daniele Ganser a GonoszrólMegvizsgáltuk már valaha azt a kérdést, hogy vajon mit is értünk az alatt a szavak alatt, hogy “gonosz”, “helytelen”, vagy “bűn”?

A “gonosz” szó annyira üres, annyira nincs semmi mögöttes tartalma, mégis nap mint nap dobálózunk vele. Főleg azokra a negatív dolgokra mondják, aminek nem értik az okát, vagy ha éppen nem tetszik a tudományos magyarázat (mert pl. még mindig hisz a szabad akarat archaikus ideájában és a büntetésben, így elfogadhatónak tartja mások megalázásását).

A “helyes-helytelen” megnevezés lényegében ugyanolyan semmitmondó, mint a “jó-gonosz”, minthogy pontos definíciók és mérések nélkül egy életen át lehetne arról vitatkozni, hogy mi a “helyes” és mi a “helytelen”. Ez is amolyan megérzéseken alapuló ítélet, ám az a gond, hogy pszichopaták, valamint az apátiába süllyedt emberek sokszor nem érzik helytelennek azokat a gyakorlatokat és szabályokat, amik miatt mások szenvednek.

Ha értékeljük, és szeretnénk egy egészséges, boldog társadalomban élni, ami mentes a felesleges szenvedéstől, akkor a cselekvések, melyek elősegítik azt, morálisak (erkölcsösek). Ezt persze kiterjesztjhetjük magára a társadalmi-gazdasági rendszerre is; egy rendszer, mely megengedi, sőt, jutalmazza azokat a tetteket, melyek felesleges szenvedést okoznak, eleve erkölcstelen.

Amikor valaki a “gonosz”, “helytelen”, vagy “bűn” szavakat használja, akkor pusztán megérzéseire, elavult tradíciókra, és mások véleményére hagyatkozik, ám nem gondolja végig logikusan, hogy mi jó egy társadalom egészségére nézve, és mi nem. És ezt már képesek vagyunk mérni, az ún. társadalmi mutatók révén (pl. születéskor várható élettartam, gyilkosságok aránya, függőségek aránya, mentális betegségek előfordulási aránya, stb.).

Más szóval, minthogy az egyes tettek erkölcsössége mérhetővé vált, a “gonosz” koncepciója ezáltal elavulttá. A megfoghatatlan “jó” és “gonosz” kifejezések helyett tehát érdemes tudatosan elkezdeni használni a “társadalombarát”, és “társadalomellenes” szavakat. Legalább érteni fogja a másik, miről beszélünk.

Talán mondhatnánk a pszichopatákra, hogy “gonoszak”, hisz belőlük hiányzik az érzelmi empátia, emiatt rendszerint olyasmit tesznek, ami másoknak árt. Ám ez is sántít, hisz nekik eleve úgy alakult ki az agyuk, hogy nem, vagy korlátozottan működnek ezek az idegpályák. Ez tehát neurológiai eredetű, és kezelésre szorulnak, ill. a társadalomtól való elzárásra. De hogy “gonoszak” volnának? Igazából csak önzőek és érzéketlenek – ami esetükben egy fejlődési rendellenesség eredménye.

Aki persze ezeket nem ismeri, ráfogja, hogy “gonosz és kész”, ami nagyjából olyan leegyszerűsítése a problémának, mint amikor azt mondjuk, biztos a Nap kering a Föld körül, mert úgy látszik.

Reklámok