GDP vagy egészség, avagy miért emberellenes a piacgazdaság?

Ha belegondolunk, egy igazán hatékony gazdaságban nem lenne nagy a GDP (azaz a kereskedelmileg értékesített áruk és szolgáltatások összértéke), hisz minden termék lehetőleg örök életre szólna, valamint maximális modularitással és kompatibilitással bírna, így alacsony lenne a gyártási volumen, és a javítási költség. Egy ilyen technikailag hatékony gazdaságban könnyen elérhető és fenntartható volna a hozzáférési bőség*, az alacsony szintű termelés miatt alacsony volna a nyersanyag-igény, a hulladék összmennyisége, a környezetszennyezés, és persze arányosan kevesebbet kellene dolgozni, így kevesebb volna a stressz. Mindent összevetve tehát jobb volna a közegészség.

A technikai hatékonyság a hulladék aránya, a piacgazdaság szereplői azonban ellenérdekeltek a hulladék csökkentésében, azaz a technikai hatékonyság növelésében, hisz minél hamarabb megy tönkre egy termék, annál hamarabb lehet újra eladni.
Piacgazdaság: több hulladék, több profit – TZM

A legtöbben elfelejtik, hogy valójában ez az a mutató, amelynek növelése minden társadalom legfontosabb célja, csak a jelenlegi, beteg kultúránkban ezt egy proxi-val helyettesítjük, a GDP-vel. Egyesek azért, mert abból a téves feltételezésből indulnak ki, hogy ha nő a GDP, akkor majd nő a közegészség is, a legtöbben viszont nem is tudják, hogy igazából a közegészség növelésével kellene foglalkozni, mert a téma elvész az állandó zajban, amit a száraz iskolai tananyag, az alulfizetett, lélekölő munka, a reklámok, az agyatlan TV-műsorok, a híradó, és az értelmetlen politikai vitaműsorok keltenek.

Miért? Alapvetően azért, mert a gazdaságunk emberellenes, hisz bár az egészség volna a legfontosabb, abból nem lehet pénzt csinálni, így a gazdaságnak akkor jó, ha mi nem vagyunk egészségesek (és ha sok pénzt adunk olyasmikért, amikre valójában nincs is szükségünk, csak a manipulatív reklámok elhitetik, hogy ha nem vesszük meg, akkor rosszabbak vagyunk, mint mások).


*hozzáférési bőség: minden adott pillanatban elegendő mennyiségű termék áll rendelkezésre azok számára, akik használni szeretnék azt, mivel a termékekhez való hozzáférést nem korlátozza a tulajdonjog, minthogy tulajonjog helyett minden állampolgárnak hozzáférési joga van a javakhoz (beleértve az ingatlant és a gépjárműveket). A tulajdonjog pazarló mivolta könnyen belátható a személyautó példáján, mely idejének 90%-át garázsokban és parkolókban tölti, használatlanul, így sokkal többet gyártanak le belőlük, mint amire egyébként minimálisan szükség volna.

Advertisements